1976 október 5.-én születtem Szegeden, amikor még vörös csillag és búza kalász volt kis hazánk címerében, először kisdobosok majd úttörők lettünk, volt Moszkvai körutunk, Szabadságnak és Fáklyának hívták a mozit, 2 forint 50 fillér volt a vizes fagyi a bisztróban, fehér Nysa volt a mentő autó, Trabantok, Skodák, Wartburgok és Moszkvicsok gurultak az utakon, a fekete-fehér Orion TV-n pedig a Derrick ment esténként.

Átlagos család voltunk, Édesapám a szolgálat után hivatásos katona maradt, Anyám az OTP-ben fiók vezetői szintig jutott. Nővérem óvó tekintete kísért végig a Tarján III. számú Ált. Iskolában töltött évek alatt. Vásott kis kölyök voltam. Ha rosszaságról volt szó, az élen jártam, de amint kimozdítottak a komfort zónámból, bezárkóztam és sírtam. Testalkatra kis pálcika emberke voltam, akit a szél is elfújt.

Ennek ellenére imádtam sportolni. Volt tehetségem a mozgáshoz, ezért majd mindenben érmeket vagy kupát szereztem. Az első ilyen szerelmem az asztali tenisz volt, ahol egy megyei szintű versenyen, gyermek kategóriában, ezüstöt hoztam.

Ált. Isk. felsőben aktívan röplabdáztam. Versenyekre jártunk, nagyon szerettem a csapat játékot, amit megboldogult Titkos Lajos bácsi (R.I.P.) vert a fejünkbe, néha szó szerint! Több városi, megyei és országos versenyről hoztunk érmeket, piszok jó kis csapat voltunk. Néhányan közülünk még ma is aktívak vagy hobbi szinten tolják. Az utóbbi években én is eljárogattam amatőr kupákra vagy ha úgy adódott, akkor egy-egy strandröpi tornára, de technikával már nehéz pótolni az állóképességet és a ruganyosságot. Na de ne szaladjunk ennyire előre! 🙂

European Championship 2nd place – Silver medal

Nővérem 3 évvel előttem jár korban, talpraesettségben meg pláne. Az ő példáját követve kezdtem el a Tae Kwon-do-t, majd mikor váltott Kick-Boxra, akkor oda is követtem. Ebben a sportágban voltam a legeredményesebb, sok érmet szereztem, melyek közül számomra a Junior EB ezüst csillog a legfényesebben.

Többek között a  feleségemmel történő találkozásomat is ennek a sportnak köszönhetem, amiért nem lehetek elég hálás! Na persze nem azért, mert miután összejöttünk már nem nagyon akaródzott edzésekre járni, hanem azért, mert a mai napig imádom, boldog házasságban élünk és 3 gyermekünket nevelgetjük együtt.

After marriage

Amikor összeházasodtunk úgy néztem ki, mint egy imádkozó sáska, cirka 190cm és 70kg. A kick-box utáni időszakban tele voltam energiával. Ezt persze a friss szerelem is táplálta, de a hébe-hóba röplabdázás már kevés volt.

Szakközepes osztály társam, Elek Gabi miatt mentem le először az SZVSE edzőtermébe. (Vele és többed magammal toltuk le a Rózsa Ferenc, majd később Csonka János Szakközépiskola, autószerelői szakát. Nagy élmény volt!)

Elsődleges célom az izomtömeg növelés volt. Nagyon szépen haladtam, gurítottam magamba a fehérje turmixokat. Látványos fejlődésen mentem át, 90 kiló fölé emeltem a súlyomat másfél-két év alatt, meg is lett az eredménye:

Nem a házas életet okolom azért, hogy abbahagytam a kondit, bár tény, hogy Angéla elkezdett fantasztikusan főzni. Ráadásul az élet bebizonyította, hogy az élet vele csodálatos, életre szóló élmény lesz. A baba projekt is hamar beindult, ezt már tényleg nem lehetett összeegyeztetni a kondizással.

Mit is mondhatnék: Az elmúlt 20 év egyszerűen elröppent! Kislányaink, Virág (14), Bogi (12), és Abigél, aki lassan 10 éves, a szemünk fényei. Van 2 kutyánk, egy nagy házunk, kiváló egzisztenciánk. Igyekszünk helytállni a melóban és otthon is.

Én mindig is számítógépet bújtam, ezért informatikus lettem, azon belül is UI designer. Jelenleg egy hatalmas szoftverfejlesztő vállalatnál vagyok Senior. Párom a Telenornál felső vezető. A sport koca módra van csak jelen az életünkben, egy-egy röpimeccs, vagy kocogás, ennyi fér bele meló és 3 gyermek mellett.

Ezen kívül mi van még? Jah, igen: