A mai napon, közel egy hónappal az ominózus, balsikerű kísérlet után, kinyomtam a 100kg-t! SEGÍTSÉG NÉLKÜL! KÉTSZER! 😀 Ahogy ezt a mondatot leírtam, máris szeretném korrigálni azzal, hogy a „segítség nélkül”-t természetesen úgy értem, hogy fizikailag nem kellett belesegíteni a mozdulatba. A lelki felkészítés és a fizikai támogatás egyéb formái (pofonok, ütések, csípések, rúgások, fojtások és egyéb válogatott kínzások), melyeket ezúton is köszönök, mind kellettek ahhoz, hogy ezt az eredményt elérjem! 🙂

F*ck you 100kg!

Hogy teljes legyen a kép, a csúfos kudarc utáni második edzésen újra nekimentem a 100kg-nak, és bár akkor sikerült egyszer kinyomnom, nagyon remegős volt és bele is kellett segíteni a mozdulatba. Bátortalan voltam, mert élesen élt még bennem az élmény, amikor ez a súly rám szakadt. Át kellett törnöm ezt a gátat, le kellett győznöm a félelmemet. A gyakorlat után nem voltam maradéktalanul elégedett, de nem is éreztem azt, hogy ha még egyszer nekimennék, akkor jobban menne.

Gabi nagyon jól észrevette ezt a vívódást és kérte, hogy újra feküdjek a padra, fogjam meg a rudat és bízzak benne, csináljam azt, amit mond. Először megijedtem, mert Gabinál néha nem lehet tudni mi következik (LOL), ráadásul Danival elkezdték felpakolni a tárcsákat és már 115kg-nál jártak. – Nem fog fájni, bízzál bennem – mondta és finoman rámeresztették a súlyt.

Természetesen moccanni sem tudtam, de a lényeg az volt, hogy érezzem a súlyt a mellkasomon, érezzem, hogy nincs mitől félni! Ha 115kg nem nyom össze, akkor 100 sem fog. Ezt hiába mondja más, vagy mantrázod magadnak, érezned kell. Az agyadnak muszáj összekapcsolnia ezt az élményt a súllyal, mert elképzelni, vagy fizikailag érezni teljesen más. Furcsa az agy, de nálam ez működött, így képes voltam lelkileg legyőzni a gátat.

Mind muscle connection – Agy-izom kapcsolat

Aki foglalkozott már testépítéssel, az hallhatta ezt a kifejezést: Agy-izom kapcsolat, vagy más néven: Izomtudat. Ezt a legegyszerűbben talán úgy lehetne körülírni, hogy egy felfokozott, koncentrált állapot, amikor képes vagy kizárni a külső körülményeket, fókuszálni az adott izmodra, hogy a  gyakorlatod minden egyes fázisa, minden egyes ismétlés tudatos legyen. Tökéletesen kontrollálod a tested, érzed, ahogy vért pumpálsz az izmodba és csakis abba az izomba, amire adott esetben fókuszálsz. Amennyiben ezt meg tudod valósítani edzésről edzésre, akkor a saját fejlődéstudatod is erősödik és egyre koncentráltabban tudsz edzeni. Magyarul: tréningezed a saját agy-izom kapcsolatodat is.

Amikor rajtam maradt a 100kg először, akkor elgondolkodtam, hogy miért nem sikerült egy ismétlést kipréselnem magadból? A legegyszerűbb válasz persze az, hogy az izmok kimerültek, vagy nem álltak rá készen. Van, hogy tényleg így van, de az esetek többségében az izombukásnak legalább annyi köze van az agyhoz és az idegrendszerhez, mint magának az izmoknak. Vagy a tudatos elméd kételkedik abban, hogy még egy ismétlésre képes vagy, vagy a tudatalattid merült ki a fizikai túlterheléstől (vagy mindkettő).

Train your brain – Elmetréning

Léteznek módszerek az agy-izom kapcsolat javítására. Itt most ne csak a jól ismert szlogenekre gondolj, mint például a „gondolkodj pozitívan”, „koncentrálj”, bár ezek is segítenek. A vizualizáció szerepe nagyon fontos: magad elé képzelni az éppen dolgoztatott izmot, végig gondolod a mozdulatot, adott esetben még a lélegzetvételt is, kitűzöd az ismétlésszámot, de ami a legfontosabb:

Próbáld meg elképzelni, milyen fantasztikus érzés lesz, amikor sikerül az eltervezett gyakorlatot végrehajtani!

Képzeld magad elé a bicepszedet és az agyadat, melyeket idegszálak kötnek össze. Elképzelheted akár úgy, mint egy hangfalat – a hifiből egy drót a baloldali hangfalhoz megy, egy másik pedig a jobboldali hangfallal köti össze a készüléket. Tegyük fel, hogy 50 kilóval végzel bicepszgyakorlatot. Azt tapasztalatból tudod, hogy ilyen súllyal eddig maximum nyolc ismétlésre voltál képes. Sőt, az izmok is emlékeznek arra, hogy milyen érzés volt az a nyolc ismétlés.

A little science – Egy kicsit tudományosabban kifejtve

A test valamennyi izma rendelkezik érzékelési mechanizmussal, un. Golgi receptorral, mely az izom végeiben található inakban helyezkedik el. A receptor az inakra nehezedő fokozott izomfeszültség esetén üzenetet küld az idegeken keresztül az agynak. Feladatuk megvédeni az izmokat a sérülésektől, vagy a kimerültségtől oly módon, hogy jelzik neked, hogy mikor hagyd abba a terhelésüket; valamint motorikus memóriával is rendelkeznek a korábbi izombukásokra vonatkozóan.

Szóval amikor eljutsz nyolc ismétlésig, és a tudatos gondolataid azt súgják, hogy az izmaid képesek többre is, az izmok, az idegek, és a tudatalatti agy épp az ellenkezőjét sugallja. Jó hír, hogy a tudatos elme ideiglenesen képes felülírni ezt a leállító mechanizmust. Sőt, fizikai és szellemi tréninggel a Golgi receptor és a korábbi izombukások motorikus memóriájának tűréshatára, ill. küszöbe kitolható.

A legfontosabb dolog, amit fejben kell tartanunk az, hogy a siker további sikerek elérését teszi lehetővé. Ha már tudod, hogy valami lehetséges, megvalósítható, könnyebb újra és újra megtenni, viszont ha még egyszer sem sikerült, az elméd és az izmaid azt sugallják, hogy nem lehetséges.

Hogyan lehet ezen túllépni? Két fontos dolgot kell megtenned: győzd meg a tudatos és tudatalatti elméd, valamint az idegeket, és az izmokat, hogy az adott feladat végrehajtható, és próbáld szorosabbra fonni a kapcsolatot az említett négy elem között. A vizualizáció az első feladatnál segít, az agy-izom gyakorlatok pedig a másodiknál.

Hülye izomagy! 🙂

Ha azt a sértő kifejezést hallottad, akkor általában egy agyatlan nagydarab emberre gondoltál, aki még a születési dátumát sem tudja. Az fentiek fényében talán számodra is új értelmet nyer a kifejezés. Az izomagy az izmok és az agy szoros kapcsolatára utal, mely nélkülözhetetlen a maximális növekedéshez.

(Felhasznált forrás: gym.hu)